A baba jelbeszéd módszere az amerikai Joseph Garcia nevéhez köthető, aki az 1970-es években megtanulta a felnőtt jelbeszédet, majd jeltolmácsként dolgozott. Munkája során észrevette, hogy hallássérült barátainak halló gyermekei már nagyon korán elkezdtek kommunikálni – sokkal korábban mint ahogy nem jelelő társaik beszélni tudtak. Ez a felfedezés késztette arra, hogy további kutatásokat folytasson ezen a téren. Megfigyelései középpontjában a korai beszédfejlődés állt, s az, hogy milyen hatással van rá a korai jelbeszéd-tanulás. 1987-től az alaszkai egyetemen végzett kutatásokat a jelbeszéd használata terén, halló szülők halló gyermekeinél. A hivatalos amerikai jelbeszédet használva mára már több százezer szülő tanította jelbeszédre gyermekét.

Babajelek c. könyv

Garciával egy időben Angliában Linda Acredolo és Susan Goodwyn pszichológusok is felfedezték a jelbeszéd jelentőségét, és ugyanezen a területen végeztek kutatásokat. Az ő kutatási területük a csecsemők korai beszédfejlődése volt; két évtizeden keresztül figyelték a jelnyelv használatát halló gyermekeknél. Tudományos vizsgálataik eredményeként megállapították, hogy a baba jelbeszéd tanulása jelentősen előmozdította a gyermekek szóbeli nyelvi fejlődését. Azt is megállapították, hogy nyolcéves korukban a csecsemőként jelelő gyermekek átlagosan 12 ponttal jobb eredményt értek el az IQ teszteken, mint nem jelelő társaik.

A két módszer között a különbség az, hogy míg Garcia az amerikai jelbeszéd jeleivel fejlesztette ki a módszert, a két pszichológusnő annak a híve, hogy a szülők saját maguk találjanak ki jeleket – csak az a fontos, hogy megértsék egymást. A lényeg azonban mindkét esetben ugyanaz: a baba és a szülő kapcsolatának erősítése, és a korai kommunikáció fejlesztése, mely nagymértékben hatással van a gyermek későbbi fejlődésére, önbizalmának fejlődésére és világképének kialakulására.

A baba jelbeszéd Amerikából indult el több, mint 30 évvel ezelőtt, Angliában közel 10 éve terjedt el. Magyarországon csak néhány évvel ezelőtt kezdtek el foglalkozni ezzel a területtel, és sokan kétkedve fogadták a módszert. Az egyre több pozitív tapasztalatnak köszönhetően azonban egyre nagyobb az érdeklődés a jelbeszéd adta lehetőségek iránt.

A baba jelbeszéd hatása a viselkedésre

Szakemberek már régen felfedezték a kapcsolatot a kommunikáció és a viselkedési problémák között. Több kutatás igazolja, hogy az a kisgyermek, aki két évesen még nem beszél – azaz nem tudja megértetni magát -, az hatévesen sokkal visszahúzódóbb és szégyenlősebb. A gondolatok kifejezése hatással van a gyermek-szülő kapcsolatra is. Az ilyen gyermekeknél alkalmazott jelbeszéd sikerélményt ad a gyermeknek, csökkenti a nem kommunikálásból adódó frusztrációt, és kapcsolatot teremt a környezetével.

Az egyik leglényegesebb tanulmányt a témában a két pszichológus, Acredolo és Goodwyn és szakértő csapatuk végezte; szinte minden, a témával foglalkozó írás rájuk hivatkozik. Legfőbb felfedezésük, hogy a babák készségesen befogadják a gesztusnyelvet, ha a környezetükben van alkalmuk megtanulni azt. Tanulmányukban még számos előnyt sorolnak fel a jelbeszédről. Többek között azt, hogy a gyerekeknek sokkal nagyobb aktív és passzív  szókincsük lesz a baba jelbeszéd által, s mentális fejlődésük is gyorsabb, mint társaiké. Jelentősen kevesebb viselkedési probléma – például frusztráció és hiszti – jelentkezik, a közös tanulás pedig közelebb hozza egymáshoz a gyermeket és a szülőt.