Piros alma, de kerek,
Kóstoljuk meg gyerekek.
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Őszanyó!
Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz, cincogó,
Bajszos cica a fogó!
Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső.
Hull a fának a levele,
Énekel a fülemüle.
Esik az eső csepereg,
megáznak a gyerekek,
sáros lesz a kiscipő,
vizes lesz a főkötő.
Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Feri, Teri felszedi,
kosárkába begyűjti.
Hull a dér, hull a dér,
daru, gólya útra kél.
Költöznek a melegre,
napsütéses vidékre.
Lipem-lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz.
Furkós bot a kezében
Vaskalap a fejében.
Dagi tócsa, pocsolya,
de nagy a kend pocakja!
Nő a tócsa, dagad, hízik,
a cipőm már alig látszik!
Minden csupa víz és sár,
ez az ősz, és nem a nyár!
Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Ha a fának volna lába,
Ő is járna iskolába.
De így csak áll őszi szélben,
Aztán meg a havas télben.
Gryllus Vilmos: Ősz szele zümmög
Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér.
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött
Hull a körte
Hamvas szilva
Hull a földre.
Itt az alma
Kasba rakd!
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik,
Ott ne hagyd!
Radnóti Miklós: Október
Hűvös arany szél lobog,
Leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
Aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
Csapzott sárga zászlait
Eldobni még nem meri,
Hát, lengeti a tengeri.
Csoóri Sándor: Dióbél bácsi
Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!
Majtényi Erik: Októberi szél
Hej, hogy reccsen, hej, hogy roppan a sok száraz ág.
Hűvös őszbe, nyirokos őszbe fordul a világ.
Ha ilyenkor duhaj kedvvel nekilendülök,
és a fázó bokrok között táncra perdülök,
Hogy bokázik a sok sárga zörgő falevél,
Én vagyok az, én vagyok az októberi szél.
Gryllus Vilmos: Őszi falevél
– Hova mész falevél?
– Oda, hova visz a szél.
– Honnan jössz falevél?
– Fa ágáról hoz a szél.
– Fázol-e falevél?
– Hideg bizony ez a szél!
– Szállj tova falevél!
– Röpülök, ha fúj a szél.
Mentovics Éva: Almaszedés
Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.
Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.
Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.
Mentovics Éva: Szőlő
Októberben szüretelünk,
szőlőt szedünk, nem henyélünk.
Egy – egy fürtön sok kis bogyó,
finom, édes, a mustja is jó.
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
– ott ne hagyd!
