A babajelbeszéd egy olyan “titkos” nyelv a baba és a szülők (felnőttek) között, melynek során kézjelekkel egészítjük ki a beszélt nyelvet. A folyékony beszéd előtt taníthatod gyermekednek, így egyszerűbben megérthetitek egymást.
A kisbabák ösztönösen is használják a test- és jelbeszédet (pl. tapsolás, integetés, fejrázás stb.) Ezen kívül nagy szeretettel kezdik el utánozni a felnőtteket, amikor erre már képesek. Ezeket a természetes képességeket használja ki a babajelbeszéd.
Semmi különöset nem teszünk, csupán színesebbé tesszük a beszédfejlődés azon szakaszát, amikor a gyermekek egyébként is “kézzel – lábbal” próbálják kifejezni magukat.
Minden gyerek magától is használ legalább 5 jelzést, melyet a szülője megért. Ezeket a jelzéseket bővítjük további kézjelekkel.
A babajeleket a beszéd mellett használjuk oly módon, hogy az elhangzott szavakat kiegészítjük annak jelével úgy, hogy kisbabánk közben látja az elhangzott szóhoz kapcsolódó tárgyat vagy tevékenységet is. Ő ezt az utánzás természetes módszerével kis idő után elsajátítja, így már a beszéd megjelenése előtt akár 1,5 – 2 évvel is tudunk vele kommunikálni.
Minden csecsemő természetes vágya, hogy kifejezze, mit szeretne, de amíg a beszédkészsége nem alakult ki, ez gyakran nehézségekbe ütközik. Sokszor még a gyakorlott anyukák is félreértik, mit szeretne velük közölni babájuk. A babajelbeszéd segít áthidalni és könnyebbé tenni ezt az időszakot, míg a gyermek szavakkal nem tudja kifejezni magát.
Ha a baba sírás helyett ki tudja fejezni, mit akar, csökken a stressz, erősödik a kötődés, és nő a szülő-gyermek közti megértés. Sőt, a kicsi későbbi verbális készségei is fejlődnek.
A gyerekek igen könnyen képesek a jelbeszédet megtanulni. Már 4-6 hónapos kortól meg tudják különböztetni a jeleket egymástól, amiket mutatunk nekik.
Ezt a készségfejlesztést 5-6 hónapos kortól ajánlott elkezdeni. Korábban is jelelhetünk a babánknak, de akkor természetesen több idő szükséges majd ahhoz, hogy „feleljen”. Illetve később is el lehet kezdeni a jelbeszédet, amikor gyermekünk már elkezdett beszélni, hiszen az 1-2 évesek nagyon gyorsan megkedvelik ezt a fajta játékos tanulást, és gyorsan bővítik szókincsüket.
A módszer egyik fontos eleme a türelem: nem erőltetünk semmit, hiszen minél játékosabb formában mutatjuk babánknak a különböző dolgokat jelölő mozdulatokat, annál szívesebben fog utánozni minket.
A babajelbeszéd módszere az amerikai Joseph Garcia nevéhez köthető, aki az 1970-es években megtanulta a felnőtt jelbeszédet. Munkája során észrevette, hogy hallássérült barátainak halló gyermekei már nagyon korán elkezdtek kommunikálni. Ez a felfedezés késztette arra, hogy további kutatásokat folytasson ezen a téren. A hivatalos amerikai jelbeszédet használva mára már több százezer szülő tanította jelbeszédre gyermekét.
Garciával egy időben Linda Acredolo és Susan Goodwyn pszichológusok is felfedezték a jelbeszéd jelentőségét, és ugyanezen a területen végeztek kutatásokat. Megfigyeléseik alapján megállapították, hogy a babajelbeszéd használata pozitív hatással van, nem csak a beszéd előtti kommunikációra, hanem a gyermekek további nyelvi fejlődésére is.
A két módszer között a különbség az, hogy míg Garcia az amerikai jelbeszéd jeleivel fejlesztette ki a módszert, a két pszichológusnő annak a híve, hogy a szülők saját maguk találjanak ki jeleket – csak az a fontos, hogy megértsék egymást. A lényeg azonban mindkét esetben ugyanaz: a baba és a szülő kapcsolatának erősítése, és a korai kommunikáció fejlesztése.
Szakemberek már régen felfedezték a kapcsolatot a kommunikáció és a viselkedési problémák között. Több kutatás igazolja, hogy az a kisgyermek, aki két évesen még nem beszél – azaz nem tudja megértetni magát -, az hatévesen sokkal visszahúzódóbb és szégyenlősebb. A gondolatok kifejezése hatással van a gyermek-szülő kapcsolatra is. Az ilyen gyermekeknél alkalmazott jelbeszéd sikerélményt ad a gyermeknek, csökkenti a nem kommunikálásból adódó frusztrációt, és kapcsolatot teremt a környezetével.
Rengeteg dolgot lehetne a témában még írni, további érdekes információkat olvashattok a Mesélő Jelek Blog egyik bejegyzésében.
Tölts egy kis időt azzal, hogy a tanítani kívánt jeleket megismerd, megtanuld, begyakorold! Minden jelet akkor mutass a babának, amikor nyugodtak vagytok és a babád figyel rád. Fontos az is, hogy jól lássa, amit mutatsz neki.
Kezdetben érdemesebb csak néhány jellel elkezdenünk. Ha már elkezd visszajelelni, folyamatosan bővítheted a „szókincseteket”, s nyugodtan mutathatod neki beszéd közben mindennek a jelét, amit ismertek.
Azokat a jeleket, melyek érdeklik a babát sokkal szívesebben fogja utánozni. Ilyen például az anya, apa, tej, enni, maci, stb jele. Hogy igazán eredményesek legyetek, vond magadra a baba figyelmét, használj játékokat a jelek mutatásához.
Tanítsd meg a babának a legfontosabb tevékenységeket – evés, ivás, alvás, játék -, hogy kifejezhesse, mit szeretne! Vagy játékokat, hogy tudtodra adhassa, mit szeretne játszani, s meg tudja mutatni, hogy álmos.
Csakúgy, mint más újdonságnál, el kell telnie egy kis időnek, míg megtanuljátok a jeleket. Ne erőltesd, hiszen minden baba más ütemben fejlődik. 6-7 hónapos korban még ne várd, hogy gyermeked egyből utánozzon.
Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy elkezdd a jeleket megtanítani. Mindig tanuljatok egy új jelet, és gyakoroljatok minden nap! Használd a jeleket amikor alkalmatok van rá, hogy egyre inkább rögzüljenek!
Fontos, hogy az anyukán kívül más családtagok is használják a jeleket, így a baba is sokkal gyorsabban fogja megtanulni azokat. Az apukák imádnak a gyerekekkel jelbeszédet játszani, s ettől nő a baba és az apuka közti kötődés is.
Ha úgy döntesz, hogy jelbeszédet tanítasz a babádnak, határozd el magad, és légy kitartó! Ne add fel néhány hét után, ha nem kapsz rögtön választ a gyermektől. Ez is, csakúgy mint minden más, időt és gyakorlást igényel.
Ez kellemes módja a tanulásnak, miközben sok hasznos információval gazdagodhatsz. Találkozhatsz másokkal, meghallgathatod a tapasztalataikat, és a babád is jól érzi magát. Kikapcsolódás, szocializáció, tanulás, játék!
A jelbeszéddel történő kommunikáció során a babák képesek kifejezni akaratukat, érzéseiket, ezáltal csökken bennük a meg nem értettségből adódó frusztráció. Kevesebb lesz a hiszti, a sírás, mivel hamarabb megértjük, mit szeretne közölni velünk gyermekünk. Mivel ki tudja fejezni önmagát, nő az önbizalma, nyitottabb, kommunikatívabb lesz, ami később – még az iskolás években is – érezteti hatását. Nagyobb szókinccsel fog rendelkezni, jobb lesz az asszociációs készsége, szövegértése, jobban fogja kedvelni az olvasást.
Nincs meghatározott időszak a kezdéshez. Bármikor érdemes belevágni, főleg, ha kisbabánk még nem beszél. Van, aki már a születéstől kiegészíti beszédét néhány fontos jellel. Az optimális időszak a 6-10 hónapos kor, ekkor a baba memóriája és kézügyessége már elég fejlett, hogy megjegyezze, majd alkalmazza is a jeleket. De ne legyünk türelmetlenek: minden kisgyermek más ütemben fejlődik.
Nem lesz nehéz dolgod, mivel babád is fokozatosan tanulja meg a jeleket, s neked is lesz időd az újabbakat megtanulni és begyakorolni.
Természetesen ott is automatikusan kialakul a baba és a szülő közti, jelzésekből, jelekből álló kommunikáció, ahol nem ismerik a babajelbeszédet. Mindezt nem helyettesíteni szeretné a módszer, sokkal inkább kiegészíteni, segíteni azzal, hogy a gyermek összes tevékenységéhez megtanítjuk a lényeges jeleket. Ez segítségünkre lehet akkor, ha gyermekünk még nem tudja szavakkal kifejezni a mondanivalóját.
Kutatások és a tapasztalatok is bizonyítják, hogy a jeleket használó gyermekek jobban haladnak a nyelvi készségek elsajátításában, mint azok, akik nem használnak babajeleket. Gondoljunk csak a mászásra, a mozgásfejlődés egyik állomására! Mielőtt járni kezd a gyermek, mászni tanul meg, s bár később már nem fog visszatérni a mászáshoz, az hozzásegíti ahhoz, hogy megtanuljon járni. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy a mászás mennyire fontos lépés a gyermek fejlődésében. Ugyanez a jelek használatára is igaz: hasznosak a baba önkifejezésében, mielőtt beszélni tudna, s bár később, amikor már szavakkal is ki tudja fejezni magát, nem fog jelekkel kommunikálni, a jelek segítik és gyorsítják az áttérést a beszélt nyelvre. A jeleket egyébként soha nem használjuk önmagukban, mindig kiegészítjük őket a beszédünkkel.
A babajelbeszéd módszere nélkül is képes minden kisgyerek elsajátítani néhány egyszerű jelet, mint az integetés vagy a tapsolás. Nincs tehát olyan gyermek, aki ne tudna jeleket megtanulni. Ez a módszer csak segítséget ad a továbblépéshez azzal, hogy a baba életében fontos dolgokhoz jeleket kapcsolunk.
Természetesen igen. A tanulás mindig játék is egyben, a gyerekek pedig imádnak játszani. És jó hír, hogy nem kell minden jelet elsőre tudni a szülőnek sem: mivel a gyermek is fokozatosan tanulja meg a jeleket, a szülőnek is van ideje egy-egy új jel megismerésére.
Ez függ a baba korától, fejlettségétől, és attól, milyen gyakran mutatjuk neki a jeleket. Néhányan már napok múlva visszajelelnek, másoknál hónapokat is várni kell. A siker kulcsa a rendszeresség és a következetesség. Mutassunk babánknak néhány jelet rendszeresen, legyünk türelmesek, és mosolyogjunk sokat – a hatás nem marad el!
Bár a babajelbeszéd módszere az amerikai jelnyelv jeleit használja, szükség lehet néhány saját jelre – például egy háziállat vagy kedvenc játék – jelölésére is. Ez nem jelent problémát, ha következetesen használjuk őket, s minden felnőtt ugyanúgy használja, aki kapcsolatban áll a kicsivel.
Nem, hiszen a módszer lényege éppen a kimondott szó és a jel összekapcsolása. A siket gyerekeknél más módszert kell alkalmazni.
Ha felkeltettük az érdeklődésedet, válassz az alábbi lehetőségek közül
Gyere el egy tanfolyamra vagy “Játsszunk együtt!” zenebölcsibe!
Nézd meg megvásárolható termékeinket!
Kérdéseiddel fordulj hozzánk bizalommal!