A “még” jelről szeretnék írni. Ezt a jelet elsők közt szoktuk javasolni, mert nagyon sok olyan tevékenység van, amikor lehetőség van ennek “tanítására”. Étkezésnél, mondókáknál, éneklésnél, játék közben, bármikor, amit többször egymás után csinálunk, tudjuk mutatni, így a babák többnyire hamar meg is tanulják. Az én személyes tapasztalataim is ezt mutatják; a foglalkozásokon is sokszor mutatják a picik, és Édesanyától is hallom a visszajelzéseket, hogy a gyerekek sokszor használják a még jelet.
Én is elkezdtem ezt már néhány hónaposan mutatni Majának, és ő nagyon hamar vissza is mutatta, és egy darabig – utánozva engem – amikor én mutattam, ő is visszajelelte. Aztán meg nem nagyon, és egyáltalán. Pedig mindig próbáltam neki különféle helyzetekben ismételgetni, hátha kedvet kap. ? Persze gondolom nem volt rá olyan nagy szüksége. ?
Megtört a jég! ?
Néhány napja vettem észre (most 1 éves Maja), hogy étkezésnél, mikor kérdezem tőle, “Kérsz még?”, mintha mutatná, de inkább tapsikolásnak gondoltam. Aztán ma egy vicces játékot játszottunk, amin nagyon nevetett. (Lábánál fogva felemeltem, majd letettem a kanapéra.) Letettem, és ő mutatta hogy “még”. Én hatalmas örömmel eljátszottam ezt még vele néhányszor és mindig mutatta.
Ezután délután mikor bicikliztünk, megálltam, mert csörgött a telefonom. Na, ekkor is azt vettem észre, hogy jeleli, “még”, és édesen vigyorog hozzá. Nagyon örültem neki, és ezt sikerült is gyorsan megörökítenem videón. A mai nap sikeres volt jelelés szempontjából, végre elkezdte használni ezt a jelet is. ?