Kritika, szépítés nélkül.
Mariann 50 év feletti nagymama. Őszintén, cenzúra nélkül írta le gondolatait a könyvemből.
Hálás vagyok érte.
Szia Márti!
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, bizony voltak kétségeim a jelbeszéddel kapcsolatban.
Arra gondoltam, nem kell ez. Aztán szépen, lassan ahogy olvastam tovább, gondoltam, most abbahagyom, kikapcsolom az agyam, és megnézem, mit, hogyan mutogatnak a piciknek.
Háááát, nagyon meglepődtem. Miért?
Mert nagyon sok jelet annak idején én is használtam a lányaimnál. Vannak a Tiéddel hasonlók, de egészen eltérőek is. Én nagyon sok mesét, verset olvastam nekik, és azt el is mutogattam, ösztönösen. Ahogy visszagondolok, a nagyobbik lányom 9 hónaposan pillanatok alatt, tisztán, érthetően, verseket mondott, folyékonyan beszélt, szobatiszta lett. Ellenben a kézi jelzések meg is szűntek, és többé nem mutogatott. Gondoltam, a sok olvasásnak, közös játéknak is szerepe van ebben, hisz a baba jelbeszédről, én általad hallottam először.Most arra gondoltam, lehet, hogy az is segített?
De aztán rágondoltam a kisebbik lányomra, akivel ugyanúgy sokat foglalkoztam. Szerette, ha együtt vagyunk, olvasok, verset mondok, énekelek, és el is mutogatom neki, de róla teljes mértékben lepörgött. Nagyon későn, 2 éves korában tanult meg beszélni, a szobatisztaságról meg jobb ha nem is teszek említést, olyan későn történt.Ő többet mutogatott, de inkább a foglalkozások alkalmával.
Most, hogy ezt így átgondoltam, vissza tértem a könyvedhez. Nagyon szépen, fokról-fokra eloszlatta a bennem felmerülő nem kell ez kétséget.
Régen is volt ilyen, hisz én is használtam. Ma meg? Igenis fel kell hívni a szülők figyelmét erre. A mai egyre rohanóbb világban, a TV, a videó a sláger, és ott jól el van a gyerek, addig teszem a dolgom jeligével. Sokkal kevesebb idő jut a közös játékra, az élő szavas mesékre…stb.
Ellenben, ez a módszer, véleményem szerint is, sokkal szorosabb, és mélyebb kapcsolatot tud kihozni a családból, ugyanis mint írtam már, az élőszónál hatékonyabb tanítási módszer nincs.
Nagyon tetszett, hogy minden felmerülő kérdésre megkaptam a választ.
Próbáltam nagyon szigorú kritikus szemmel olvasni, és volt amin 2-3-szor is rágódtam, de bizony, azt kell hogy mondjam, meggyőzött az érvelés.
Az pedig, hogy többször is hangsúlyozva van, hogy csak a halló gyerekeknél van ennek értelme, azt az aggályomat is eloszlatta, hogy nem mindenkinek, mindenáron akarod ezt ajánlani. Azaz, tiszteletben tartod a siketek jelbeszédét, és nem a könyved eladási példányszámára, és a magán jelbeszéd órákra akarod rávenni a szülőket, hisz a jelek hátul megtalálhatóak, hanem a kifejezetten segítő szándékod áll a háttérben.
Nagyszerű könyvet olvashattam, amiben valójában nem találtam kivetni való hibát, félremagyarázást, tévútra vezetést, rátukmálást az olvasóra.
Nagyon, de nagyon kerestem, hogy mibe tudnék belekötni, de nem találtam. A fotók ízlésesek, aranyosak, és idevalók. Szívből gratulálok, és ezek után csak biztatni tudlak a következő, esetleges más témával foglalkozó könyved megírásához. Köszönöm, hogy elküldted nekem, és elolvashattam.
Maximálisan tudom ajánlani a mai anyukáknak, hisz szükségük is lenne rá. Kívánom,hogy nagy sikert érj el, és hogy sok-sok szülő olvassa ronggyá könyvedet, és hogy legyen időd, kitartásod ahhoz, hogy élőben meg is tanítsd a gyengébbeknek.
Azért egy kicsit büszke vagyok magamra, hogy 28-34 évvel ezelőtt használtam olyat, amit most valamilyen szinten tudománynak is neveznék. Viszont talán mondhatom azt, hogy elkeserítő, hogy a mai fiatalokat ilyenre tanítani kell. Mert KELL!!!! De itt vagy Te, aki ezt felismerte, és ezt a tudást megosztod velük, és ezáltal tudatosul bennük, hogy a gyerekek fogékonyak, minél többet foglalkoznak velük, annál szorosabb lesz a kapcsolatuk, ami a mai világban nagyon kell. Azt hiszem, mindent leírtam, amit szerettem volna.
Végül, de nem utolsó sorban, hatalmas nagy GRATULA! További sok sikert! Ja és a következő könyvedet is szeretném a gyűjteményemben tudni! Szia, és további szép napot!
Köszönöm szépen Mariann!
