Dombon törik a diót, a diót, hegyen meg a mogyorót, mogyorót.
Tessék kérem megbecsülni,és a végén lecsücsülni, csüccs.
Kiszáradt a diófa, nem játszhatunk alatta,
majd megújul tavaszra, majd játszhatunk alatta.
Gomba, gomba, gomba,
nincsen semmi gondja.
Ha az eső esik rája,
nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti, van kalapja, teheti.
Töröm, töröm a mákot, sütök neked kalácsot,
ica tolla, motolla, neked adom Zsuzsika.
Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz,
furkós bot a kezébe, vaskalap a fejébe.
Így törik a diót kopp, kopp, kopp;
így meg a mogyorót, ropp, ropp, ropp.
Mókuskának 4 a lába, ötödik a farkincája, ha elfárad, leül rája.
Mókuska, mókuska, felmászott a fára,
leesett, leesett, eltörött a lába.
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg,
huncut a mókus, újra fára megy.
Süni, süni sünike, sétálgat az erdőbe,
tüskés hátán falevél,
megérzi, ha jön a tél.
Sündisznócska, sündisznócska a kertben játszik,
a nagy kupac levél alól már kis se’ látszik.
Gyere, süni, adok neked szép piros almát,
énekeljük újra el a kis süni dalát.
Esik az eső, csepereg, megáznak a gyerekek, sáros lesz a kiscipő, vizes lesz a főkötő.
Alma, alma piros alma, zöld levelű piros alma bumm.
Alma, alma, piros alma odafenn a fán; ha elérném, nem kímélném, leszakítanám.
De elérnem nincs reményem; várom, hogy a szél azt az almát, piros almát lefújja elém.
Esik az eső, csepereg, paprika Jancsi kesereg,
Hát az öreg mit csinál? Hasra fekszik, úgy pipál.
Esik az eső, süt a nap, paprika Jancsi mosogat,
Hát az öreg mit csinál? Hasra fekszik, úgy pipál.
Esik az eső, hajlik a vessző, haragszik a katona, mert megázik a lova.
Ne haragudj katona, majd kisüt a napocska, megszárad a lovacska.
Amikor kint süt a nap, a csiga a házban marad; de amikor eső hullik, csigabiga előbújik.
Neki az a jó idő, mikor esik az eső.
Piros alma de kerek, kóstoljuk meg gyerekek,
édes húsa, mint a méz,
harapj bele kis vitéz.
Piros alma, sárga körte,
ha lehuppan, zsupsz a földre,
ne szomorkodj, nem vész kárba,
ha egy süni megtalálja.
Süni ringató
Sün, sün, sünike,
hozd az almát mind ide!
Levélkupac lesz az ágya,
őszi szellő a párnája.
Sün, sün, sünike,
itt az alvás ideje.
Egyél almát, körtét sokat,
jó éjszakát, szép álmokat!
Almát szedtem,
meg is mostam,
fel is daraboltam.
De finom,
bekapom,
hamm.
Sim, sum, fúj a szél,
ez a kisfa jajj de fél,
Minden ága megremeg,
a levele lepereg.
Ej-hajj, semmi baj,
újra zöldül majd a gally.
Dombon törik a diót,
hegyen meg a mogyorót,
völgyben meg a makkot,
zajuk idecsattog.
