Egy fórumban találtam egy remek kis összeállítást azzal kapcsolatban, hogy a babák születésüktől kezdve hogyan kommunikálnak a világgal. Erről már én is többször írtam, de találtam néhány dolgot, ami érdekes és hasznos lehet minden szülő számára. Ha elolvasod, megtanulhatod kicsit jobban megérteni babádat, mielőtt még szavakkal kommunikálna.
Érdekes és fontos részletek
Az orvosok és pszichológusok egyre többet tudnak a születést megelőző, un. „perinatális”, és a megszülető baba testi–lelki egészségének összefüggéséről. A legújabb nemzetközi és hazai kutatások nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a megfigyeléseknek.
A dialógus sikerességén nagyon sok múlik … Annak a babának, akinek sérül a kommunikációja a mamával, később magatartási, egészségügyi problémái támadhatnak. A baba gondozásakor találjunk minél több alkalmat az egymásra figyelésre.
Mit üzen a baba, ha …
Sokan azt tartják, hogy az élet első néhány hónapjában a sírás a baba nyelve. Ez, bár csak részben igaz – hiszen a síráson kívül a baba minden apró mozdulata, az arcán átfutó minden fintor is jelez valamit a hozzáértőnek és a gyermekét ismerő édesanyának -, mégis egyetérthetünk abban, hogy a csecsemősírás igen sokféle információt tartalmaz. Az édesanya néhány hét múlva egyszer csak kezdi megérteni, hogy „mit sír a baba”.
A sírásról már korábban írtam részletesen, most nem térek ki rá.
A baba ösztönös jelbeszéde
Megszületésük pillanatától sajátos módon „beszélnek” a csecsemők. Ujjuk és kezük mozgatásával teszik ezt. Louise Rännquist svédországi disszertációja azt állítja, hogy az újszülött különbséget tesz tárgyak és személyek között. Korábban azt hitték, magyarázza az orvos, hogy az újszülöttek mozgása csak rendszer nélküli reflexekből áll. Mára bizonyított tény: a kezdetektől mindent tudatosan irányít az agyműködés.A felnőttek esetében már régóta köztudott, hogy az ember végtagjaival bizonyos testbeszédet végez. Ez a „beszéd” a születéstől kezdve létezik.
A kérdés csupán az, hogy agyunk mely stádiumában kezdi utasításait adni a mozgáshoz. Lehetséges, hogy már születés előtt, az anyaméhben. Aztán a következő lépés – megtanulni a kezek, az ujjak mozgásának pontos jelentését.
A csecsemő figyel bennünket, és egy stockholmi orvosnő, Carin Holmlund szerint beszélgethetünk vele. Tartsuk a csecsemőt mintegy 20 centiméter távolságra, nézzünk a szemébe, és lassan beszéljünk hozzá. Kis időre van szüksége a gondolkodáshoz. Ha tetszett neki, amit hallott, lábával rúgkapál és nevet a baba. Samy Molcho pantomimművész a gyermekek testbeszédéről írt könyvet. E két kutató megfigyelései alapján amerikai gyermekpszichológusok valóságos „baba-szótárt” állítottak össze:
- A baba felnyitja, kerekre tárja a szemét – a szülőktől valamit hallani akar.
- Kiabál – beteg, éhes, unatkozik, szomorú, egyedül érzi magát, kéri, hogy foglalkozzanak vele.
- Kezét nyújtja – figyelmet kér, játszani akar, szeretné, ha beszélnének hozzá.
- Tüsszög, köhög, sóhajtozik – fáradt, ingerült vagy fázik.
- Ökölbe szorítja a kezét – haragos, nem jól érzi magát, tele a pelus, esetleg fáj a hasa. Rögtön sírva fakad. Sírást megelőző fázis.
- Karját mereven maga mellett tartja – fáradt, nincs kedve beszélni. Jobb, ha magára hagyjuk.
- Karját arcára rakja – éhes, és ha nem kap enni, kiabál.
- Lábaival tolómozgást végez – rosszul érzi magát, csípi a tele pelenka vagy fáj valamije.
- Lábaival dühösen kalimpál – nem érzi jól magát, fáj valamije.
Ebből elindulva – ha még több ilyen jelzést tanítunk a babának – még több mindent megtudhatunk, hogy mi jár a fejében. Igen, a babákkal is lehet beszélgetni, méghozzá nagyon is sokat és tartalmasan!
forrás: Hoxa fórum
